2012. szeptember 7., péntek
44-30
Harmincadik születésnapomon lépek a kezelés 44. hetébe. Micsoda ajándék :-). Az mindenképpen, hogy úgy tűnik a szervezetem bírja a kezelést és szépen pusztulnak a vírusok is. A következő orvosi kontroll a 48. héten lesz, amikor megnézik, hogy a vírus kimutatható-e bennem, illetve ellenőrzik a pajzsmirigy működését is. Azután még fél év a kezelés végéig. A hajam most annyira nem hullik, és egész jól érzem magam! Sőt!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia! Örülök, hogy végre jelentkeztél, hétvégenként mindig megnéztem az oldalt, hogy írtál-e? A nagy nullás hírnek gratulálok! És a további félévhez meg kitartás, nem szabad szerintem sem abbahagyni ki kell irtani mindent :). Én most adtam be az utolsó havi adagom első „darabját”, azaz már csak három hét és vége. Hála Istenek, a vírusszám nálam is csodálatosan alakult, sőt, én már a tízedik héttől vírusmentes vagyok. szerencsétlenségemre a hathetes ellenőrzésnél egy egységnyivel több volt benne ahhoz, hogy a kezelés csak hat hónapig tartson. a kilencedik hónapban az orvosom azt tanácsolta, hogy hagyjuk abba, mert gyönyörű a vérképem de nem mertem kockáztatni, ha már kihúztam 9 hónapot, akkor ezt a hármat guggolva kibírom. Sajnos én végig gyenge voltam, nyáron a hőségben minden estére belázasodtam és jártányi erőm se volt/van. munkába járok és ezzel kimerülök. Lehet, hogy apróbb termetem miatt viselem ilyen nehezen a kezelést. a legnagyobb gond nálam a hajhullás volt. márciustól folyamatosan hullott és gyakorlatilag májusra kihullott az egész. Április közepétől parókát vagy kendőt hordok. Nagyon kellemetlen és lelkileg teljesen taccsra tett. fáj, szúr viszket a fejbőröm a paróka alatt. a melegben majdnem meghaltam. olyan, mint egy úszósapka :) kibírhatatlan a viselete. és hát nem én vagyok. az orvosaim azt mondták, h ilyet még nem pipáltak. hullik, hullik na de ennyire. Amibe én belevágok azt teljes odaadással csinálom, mondtam én. igazából, ha egy mondattal kéne megfogalmazni, hogy mit is érzek vagy hogy hogy vagyok? nincs meg a komfort érzetem. Utálom magam és mindent ami körülöttem van. A lelkem is tropa sajnos de lassan vége és eljön megint az én időm. a kis húgom múlt héten férjhez ment, hát nem kopaszon, parókával a fejemen akartam eme nagy eseményen részt venni de így sikerült, orvosi engedélyre ihattam pezsgőt! Az év legszebb pillanata volt :)De nem panaszkodom tovább, mert az eredményeim igazolják (eddig), hogy megérte és kitartás. nekem is nem rég volt a születésnapom és biciklit kértem, ha már nyaralni nem megyek (bonyolult lett volna parókával strandolni vagy akár kendőben is meg hát az interferon mellett napra se nagyon lehet menni) gondoltam majd tekerek a szabim alatt és az ki fog kapcsolni. de sajnos annyira gyenge vagyok, hogy az utca végére érve elfáradok. A munkahelyemen néha díszpintynek érzem magam, meg nevetség tárgyának de nem adom fel. persze a hátam mögött összenéznek a kollégák és mindenki tudja, h mi történt de megpróbálok mindennap imádkozni és erőt kérni, h másnap is be tudjak menni meg egyáltalán emberek közé tudjak menni. Az viszont kétségtelen, hogy a mellékhatások nálam a 9 hónaptól (láz, fekvés egész hétvégén) csökkentek és már csak egy napot fekszem a hétvégéből. Családod hogy van és a gyermeked? Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikerült de végre kiírtam magamból mindent.
VálaszTörlés